TÖRTÉNELEM

A felvidéki Mátyusföld központjában fekvő Galánta egykoron az Esterházyak birtoka volt és a család főnemesi előnevében századok óta őrzi itteni gyökereit. A településen két Esterházy–kastély is található: egy kisebb és szerényebb, 17. századi eredetű, melyet később barokk stílusban építettek át, s egy méreteiben impozánsabb együttes, mely a 19. századi magyarországi historizáló kastélyépítészet kiemelkedő, ám szélesebb körben szinte ismeretlen reprezentánsa. Míg az előbbi már felújítva kulturális célokat szolgál, az utóbbi bizony évtizedek óta üresen áll és romlik, s csak mostanában kezd felébredni hosszú Csipkerózsika–álmából, köszönhetően a lelkes és – ami legalább ennyire fontos – hozzáértő helyiek jóvoltából.

Ha a kastély művészet- és építészettörténeti helyét akarjuk kijelölni a historizmus 19. századi virágzása idején, akkor bő másfél évszázadra kell visszatekintenünk. Azzal a megállapítással kell kezdenünk, hogy hazánk építészetében a harmonikus nyugalmú, nemes egyszerűségű klasszicizmust az 1840-es években váltotta fel a szabálytalan formavilágú, dinamikus és mozgalmas romantika. Külön irányzataként tartjuk számon az angliai windsori kastély (1824–40) hatásaként megjelenő Tudor–stílust (Nagyugróc, Nádasdladány, Oroszvár stb. kastélyai), melynek – olykor a mór és iszlám építészet motívumaiból is válogató – formakincséből a század második felében különleges atmoszférájú, gótizáló világi épületek nőttek ki. Előkelő hely illeti meg közöttük a gróf Esterházy József (1799–1879) által az 1860-as években emeltetett galántai Esterházy–kastélyt, a család cseszneki idősebb grófi ágának egykori rezidenciáját.

A kastély nem „zöldmezős beruházásként” épült, hanem egy későközépkorig visszanyúló, megközelítőleg négyzet alaprajzú és védőfallal övezett, sarkain szögletes bástyákkal megerősített, vizesárokkal körülvett vár állt a helyén. A török kori erősséget a felvidéki végvári rendszer elemeként Esterházy Dániel (1585–1654) és Pál (1587–1645) rakatta, s mint a mai kastély nyugati tornyába falazott egykorú, latin nyelvű kőtábla tanúsítja, 1633-ra készült el teljesen: „A LEGJOBB ÉS LEGHATALMASABB ISTENNEK, GALÁNTAI ESTERHÁZY DÁNIEL ÉS PÁL MAGUNKNAK ÉS A HÁLÁS UTÓDAINKNAK ÉPÍTTETTÜK AZ 1633. ESZTENDŐBEN.” Miután a szultáni hadak 1663-ban elfoglalták a közeli Érsekújvárt, a rendszeres dúlásokat Galánta sem kerülte el, ezért a várat még jobban megerősítették és felszerelték. A törökök kiszorítása után a 18. században a vár – mint megannyi másik – kastéllyá épült át, mégpedig Esterházy Imre (1689–1763) nagyprépost, majd nyitrai püspök jóvoltából 1736-ban és védelmi funkciója végleg megszűnt. A barokk rezidencia ekkor az ország politikai központjától, Pozsonytól északkeletre húzódó, magyar főurak építtette kastélyláncba (Cseklész, Pozsonyivánka, Magyarbél, Királyfa, Galánta és kissé délebbre Tallós) illeszkedett.

Bő száz év után az említett Esterházy József határozta el az addigra már divatjamúlt, korszerűtlen együttes teljes átépítését. A gróf lelkesedett a gondolatért, hogy a különböző ágakra szakadt família együvé tartozását kifejező, tradicionális központja újra Galánta legyen, s hogy ehhez méltó rezidencia is épüljék, a kor egyik jeles, Ybl Miklóssal is jó szakmai barátságot ápoló építészét, Wéber Antalt (1823–1889) bízta meg a tervek elkészítésével. A Hild József mesteriskolájában, majd a bécsi akadémián pallérozott pesti építész az 1850-es években elsősorban vidéken dolgozott és főúri családok számára tervezett historizáló stílusú együtteseket. (Később foglalkozatott építésze lett a fővárosi beruházásoknak, többnyire neoreneszánsz épületeket tervezve.) Nevéhez fűződik a hazai romantikus kastélyépítészet egyik legjelentősebb, 1862–64 között emelt együttesének, a vörösvári (Rotenturm an der Pinka, Ausztria) Erdődy–kastélynak a terve, s szintén ő volt a megálmodója a Zichyek nagyhörcsökpusztai – mára szinte teljesen megsemmisült – kastélyának is (1852–58).

Az Esterházyaktól kapott megbízás dokumentuma ugyan ma még nem ismert, de a két másik kastély építési időpontja alapján valószínűsíthetjük, hogy Wéber az 1858–62 közötti években foglalkozott a galántai tervezéssel. Az eredmény – a korábbi vári alaprajz struktúrájának megtartása okán – egy kissé erődszerű, de mozgalmas, aszimmetrikusan elhelyezett tornyokkal és lőréses párkányzatokkal ékes, neogót stílusú együttes lett, revitalizált parkjában új telepítésű egzotikus növényekkel.
Az épületcsoport déli, belsőudvarra néző reprezentatív lakószárnya háromszintes, keleti sarkához – utólagos beavatkozás révén – közvetlenül, nyugati végéhez pedig átjárónyi szünettel csatlakozik egy-egy földszintes, valamikor gazdasági funkciójú szárny. A déli főhomlokzat középrészét három, pártázatokkal kiemelt rizalit osztja, a sarkokon erőteljes tömegű, de különböző méretű és magasságú tornyok. Az udvarra néző homlokzat a főhomlokzatot követi, a rizalitok elhelyezkedése azonos azzal a különbséggel, hogy a középsőt kocsiáthajtóval megtoldva kisebb toronyként is kiemelték. (A homlokzati rend alapján bizonyos, hogy a főszárny kialakítását befolyásolták a korábbi épület adottságai.) Rendkívül gazdagok és változatosak az architektonikus részletek, a díszítőelemek, az ablakok, a pártázatok és párkányok, olyannyira, hogy karakterükkel és orientalizáló motívumaikkal már-már kilépnek a gótizálás kategóriájából és a zsinagógaépítészetet idézik. A két földszintes szárny jóval egyszerűbb kialakítású, ablakaik félkörívesek és csupán a párkányzatokon, valamint a lépcsőzetes megoldású oromzatokon találkozunk a romantika ismérveivel.

A főépületben a kocsiáthajtó alatti lépcsőházban a gótikus–bordás lefedésen kívül megmaradt a dús mintázatú, gótizáló lépcsőkorlát, s néhány teremben a neogótikus vagy neoreneszánsz stukkóboltozat. Itt-ott még föllelhetők az egykori padozatok és burkolatok, az ajtókeretek részletei, s úgy tűnik, jó támpontokat adhatnak majd egy igényes műemléki helyreállítás során egyes részletek elkerülhetetlen rekonstrukcióihoz. Mindezeken túlmenően a régi idők úri lakosztályainak enteriőrjeiről és berendezéseiről szinte semmit sem tudunk, bár valószínűsíthető, hogy a hamarosan meginduló, alaposabb kutatás e tekintetben is eredményes lehet. Itt érdemes megemlíteni egy kuriózum számba menő, a csodával határos módon megmaradt kerti „bútort”, a belsőudvar két kútjának egyikét: az embernél magasabb, öntöttvasból készült és bástyát formáló ipari emlék alighanem párját ritkítja a romantikus kastélykertek még fellelhető felszerelései között.

Rodokmeň Esterházy
Neogotický kaštiel Galanta

Noha a kastély az 1860-as évek közepére elkészült, Esterházy József szép terveit Galánta családi jelentőségének visszaadására és az utódlásra a mostoha sors keresztülhúzta: leányai, Mária (1827–1833) és Gizella (1837–1852) még gyermekként járványos betegségeknek estek áldozatul, Géza (1834–1870) fia pedig fiatalon, alig 36 évesen utód nélkül költözött el az árnyékvilágból. József gróf 1879. január 1-én hunyt el, s felesége, Barthodeiszky Róza (1795–1879) ugyanebben az évben, december 4-én követte őt. (Maradványaik az ugyancsak József építtette temetői kápolnában nyugszanak.) A gróf halálával a kastély az Esterházyak cseszneki főágának ifjabb, sárosi ágára szállt, de rezideális szerepét elvesztette és tartósan nem is lakták. Az első világháború után az akkori tulajdonos Esterházy László Pál (1857–1942) előbb a birtokot, aztán a kastélyt is eladta a csehszlovák államnak, s ezzel tulajdonképpen az utolsó szál is elszakadt, amely az Esterházyakat Galántához kötötte.

1920 után az épületben különböző hivatalok kaptak helyet, s ilyen célokra használták egészen az 1970-es évekig. Ezt követően 1990-ig a járási múzeum kezelte, majd nagyrészt kiürítették és hosszú időn át ki volt téve a természeti viszontagságoknak és az emberi vandalizmusnak. Bő húsz évvel ezelőtt a város vezetése próbálta felkarolni – más műemlékekkel együtt – a még leromlott állapotában is gyönyörű kastély ügyét és 1993-ban az államtól megszerezte a tulajdonjogot. Alapítványt (Pro Renovatione) hoztak létre, melynek értékőrző munkája a helyi kápolnák és barokk kori szobrok helyreállítása mellett már mindkét kastélyra is kiterjedt. Mérföldkőnek számított az Esterházy–hagyományok felelevenítésében az 1995-ben a Honismereti Múzeumban rendezett nagy családtörténeti kiállítás, melynek eredményeként a figyelem újra Galántára irányult és hozzájárult a kisebb kastély rehabilitációjának sikeréhez. Jóllehet a szlovákiai műemlékvédelem parnerül kínálkozott a neogót rezidencia felújításához és hasznosításához is – 1994-ben például műemléki kutatásokat végeztek és felmérési rajzok is készültek –, az együttes sorsának rendezése meglehetősen lassan haladt előre. A település erőfeszítései az utóbbi években kezdenek igazán beérni: a közelmúltban céltámogatásból megújult és kulturális intézménynek ad otthont a nyugati földszintes szárny (a munkák keretében föltárták a 16–17. századi vár saroktornyának alapjait is), rendezése után megnyitották a kastélyt övező parkot és a főépületen elindulhattak az állagmegóvási és tetőfelújítási munkák.

Közel három éve, hogy megalakult a Galántai Neogótikus Kastély Polgári Társulás, egy nonprofit szervezet, amely „a régóta kihasználatlan emlékmű teljes felújításá”-ért indított széleskörű mozgalmat.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a galántai újabb Esterházy–kastély jelentősége mind művészettörténeti, mind történeti szempontból valóban kiemelkedő. A Feszl Frigyes építészetéhez is közel álló Wéber Antal életművében a vörösvári és nagyhörcsökpusztai kastélyokkal alkot maradandó hármasságot, s műtörténeti minősége révén 19. századi romantikus, gótizáló építészetünk egyik legkiválóbb, a „Rundbogenstil”-lel (ún. félköríves stílus) is rokonságot mutató reprezentánsa. Történeti értékének hangvillája ugyanakkor az Esterházy örökség, a Galántáról indult és hercegi ágával a 18. században már az „első magyar ház”-nak nevezett família százados múltja, szellemi és művészeti hagyatékának sokrétűségével egyetemben. Ezek az értékek és tradíciók rajzolják meg egyébként a kastély jövőképének markáns vonalait: erős idegenforgalmat is generáló értékőrzés és a történeti hagyományok ápolása színes kulturális élet keretében. Aligha lehet kétséges, hogy mindehhez szoros együttműködést lesz érdemes kialakítani a régió turisztikailag mértékadó váraival és kastélyaival, de az élő Esterházy–műveltség ausztriai és magyarországi helyszíneivel, Kismartonnal, Fraknóval és Fertőddel is.

Varga Kálmán
Történész

ciara-slabsia

TÖRTÉNELEM

A TEMETÉS – NAGYSZOMBAT (TRNAVA), 1652. NOVEMBER 26.

A csata kimeneteléről a Bécsi Udvari Haditanácson gróf Mansfeld tett jelentést. A kiemelkedő nemesi családot ért tragikus események az egész Monarchia részvétét kiváltották. A császár, a titkos tanács, de gróf Mansfeld és gróf Puchaim is őszinte részvétüket fejezték ki a család irányában.

A négy elesett családtag földi maradványait egészen az ünnepélyes temetésig a semptei (Šintava) vár kápolnájában ravatalozták fel. A temetésre 1652. november 26-án került sor Nagyszombatban (Trnava). A temetési menetet a császár képviseletében gróf Erdődy főkomornyik fogadta a városkapuban.

Az Esterházy család összes tagja, báró Esterházy Dániellel az élen, a fontosabb magyar nemesi családok képviselői, az Esterházyak birtokában lévő várak zászlóvivői, a vármegyék delegációi és Nagyszombat város számos lakója alkotta temetési menet a Keresztelő Szent János székesegyházhoz vonult, ahol a koporsókat a családi kriptában helyezték el.

A gyászbeszédet Pálffy Tamás nyitrai püspök és Hoffmann Pál pécsi püspök tartották. A négy elhunyt emlékét máig őrzik a presbitérium falán olvasható gyönyörű sírfeliratok. A temetésen csaknem 20.000 ember volt jelen.

Bitka pri Vozokanoch

kotva

ciara-slabsia

Žofia Katarína Ilešháziová

kotva

TÖRTÉNELEM

ILLÉSHÁZY ZSÓFIA KATALIN (POZSONY, 1547 – GALÁNTHA, 1599. MÁRCIUS 12.)

Illésházy Tamás leánya, Esterházy Ferenc pozsonyi alispán felesége, Gróf Illésházy István nádor (1541 – 1609) testvére. Ő az egyetlen megrendíthetetlen bizonyítéka az Esterházy-Illésházy rokonságnak.

1547-ben született Illésházy Tamás hatodik és kismagyari Földes Zsófia (1528 – 1547) második gyermekeként. Édesapját első felesége, csebi Pogány Anna özvegyen hagyta, így Zsófia már második feleségétől született. 1566-ban ment feleségül galántai Báró Esterházy Ferenchez (1533 – 1606), akitől 13 gyermeke született.

1599-ben halt meg Galántán, az egyik Esterházy birtokon.

ciara-slabsia

TÖRTÉNELEM

GALÁNTHAI ESTERHÁZY FERENC (1533 – 1604, GALÁNTA)

Magyar nemes, 1579-től Pozsony vármegye alispánja. A befolyásos, nagynevű Esterházy család megalapítója.

Ferenc apja a Salamon nemzetségbeli Benedek Zerhas de Zerhashaz, édesanyja pedig Galánthai Bessenyei Ilona volt. Ferenc használta először a galántai előnevet édesanyjától, Bessenyei Ilonától örökölt galántai (ma: Galanta, Szlovákia) birtokai révén.

1600-ban építtette a galántai reneszánsz stílusú kastélyt.

A városban található másik, neogótikus kastélyt, Ferenc két fia, Dániel és Pál építtették 1633-ban.

Ferenc részt vett a török elleni 1596-os hadjáratban, gróf Pálffy Miklós parancsnoksága alatt. Fia, István 1596. október 26-án esett el a mezőkeresztesi csatában.

FRANTIŠEK ESTERHÁZI Z GALANTY

kotva

ciara-slabsia

DANIEL ESTERHÁZI Z GALANTY

kotva

TÖRTÉNELEM

ESTERHÁZY DÁNIEL DE GALÁNTHA (GALÁNTA, 1585. JÚLIUS 26. – ŠINTAVA, 1654. JÚNIUS 14.)

magyar főnemes, nádorjelölt, az Esterházy család cseszneki ágának alapítója.

Esterházy Ferenc pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia fia volt. Aranysarkantyús vitézzé avatták, császári-királyi tanácsos volt, majd 1647-ben és 1649-ben az adószámadást vizsgáló bizottság tagja. Nádorságra is jelölték. Ő szerezte meg családjának Csesznek várát.

A mai Neogótikus kastély építője volt.

1623. február 20-án Lakompakban vette feleségül rumi és rábadoroszlói Rumy Juditot (1606 – 1663), aki Gáta úrnője volt, s akitől húsz gyermeke született.

ciara-slabsia

TÖRTÉNELEM

ESTERHÁZY PÁL DE GALÁNTHA (GALÁNTA, 1587. FEBRUÁR 1. – ÉRSEKÚJVÁR, 1645. JANUÁR 17.)

báró, a zólyomi ág alapítója, első felesége nagykárolyi Gróf Károlyi Zsuzsanna (1590 – 1621), második felesége lósi és hédervári Gróf Viczay Éva.

A mai Neogótikus kastély építője volt.

BARÓN PAVOL ESTERHÁZI Z GALANTY

kotva

ciara-slabsia

ESTERHÁZY MIKLÓS

kotva

TÖRTÉNELEM

ESTERHÁZY MIKLÓS (1583. ÁPRILIS 8., GALANTA – † 1645. SZEPTEMBER 11., GROßHÖFLEIN, AUSZTRIA)

Esterházy Ferenc (1532 – 1604) fia és Esterházy Benedek (1508 – 1583) unokája.

Esterházy Ferenc pozsonyi alispán családjában született. 1622-ben megkapta Fraknó (ném. Forchtenstein) várát és az uradalmat, valamint Kismarton városát (Eisenstadt, mindkettő Ausztriában, Burgerland tartományban), ezáltal vált az Esterházyak fraknói ágának megalapítójává.

1612-ben házasságra lépett Dersffy Orsolyával. 1624. július 21-én nősült másodszor, özvegy Thurzó Krisztinát, született Nyáry Krisztinát vette el Szucsányban (Sučany), aki 1641. február 17-én hunyt el szülés után. Első házasságából három gyermeke született: István, Krisztina és egy nem megkeresztelt fiú, aki édesanyjával együtt hunyt el szülés közben 1619. március 15-én Zólyom várában. Második házasságából kilenc gyermeke született, közülük a legkiemelkedőbbek Esterházy László (a vezekényi csatában esett el) és Esterházy Pál (Magyarország nádora) voltak.

Pénzügyileg támogatta a ma neogótikus kastélyként ismert objektum költséges felépítését.

ciara-slabsia

TÖRTÉNELEM

GALÁNTHAI GRÓF ESTERHÁZY PÁL

(1635. SZEPTEMBER 8. – 1713. MÁRCIUS 26.)

(teljes név németül: Paul Fürst Esterházy von Galantha; teljes név angolul: Paul I, Prince Esterházy of Galántha) a galánthai Eszterházyak első hercege (1687 – 1713), Magyarország nádora (1681 – 1713) és császári-királyi tábornagy. Ezen kívül képzett költő, csembalójátékos és zeneszerző. Aktívan részt vett a negyedik Habsburg-török háború (1663–1664) és a Szent Liga háborúja (1662–1669) számos csatájában. Pál nevéhez fűződik a grófi Esterházy család vagyonának, hatalmának és befolyásának megalapozása.

Kismartonban (Eisenstadt) született galánthai gróf Esterházy Miklós és annak második felesége, bedeghi báró Nyáry Krisztina harmadik fiaként. Édesapja gróf Esterházy Miklós szintén viselte a nádori tisztséget.

Pál mélyen vallásos légkörben nevelkedett, a grazi és Nagyszombati jezsuita intézetekben tanult. Irodalmi tehetsége korán megmutatkozott.

1652. augusztus 16-án Pál bátyja, László elesett a török elleni vezekényi csatában. Galánthai gróf Esterházy László helyébe Pál lépett, 17 évesen megörökölte a hatalmas családi vagyont és birtokokat.

PRINC PAVOL ESTERHÁZY Z GALANTY

kotva